Már több, mint két hete beteg vagyok. Kezdődött először egy lázas éjszakai izzadással, aztán nátha-torokfájás kombináció levertséggel tűzdelve. Közben tettünk egy egy hetes kitérőt Vác-Budapest irányába, hogy adjunk három koncertet. Ez sem tett jót ebben a nagy hidegben. Most meg a belek rosszalkodnak. Végigmegy rajtam ez a kánya, mint a harcmezőn a győzedelmes hadúr a legyőzöttek korpuszain lépkedve, és közben árgus szemekkel figyeli, hogy hol van még egy-egy nyöszörgő haldokló, akiben még van annyi életerő, hogy azt ki lehessen belőle préselni egy jól irányzott szuronydöféssel, amit a hadúr gyermeki játékossággal osztogat is rendesen, hogy nehogy baj legyen.
Na de ott a sok halott között, ott hova már a hadúr szemei nem láthatnak el, ott lapul ugrásra készen a sok jó gyógyító finomság, amivel ilyentájt kényeztetni szoktam magam, mint pl. a jól bevált teám:
Kb. egy liter vízbe pár percig főzök egy szem csillagánizst, majd áztatok bele jó sok reszelt gyömbért, egy kis darab csilipaprikát, egész fahéjat, meg ha van, akkor borsmentát, kamillát, citromfüvet, kakukkfüvet. Bátrabbak rakhatnak bele borsot is, bár így sem egy gyenge valami, arról nem is szólva, hogy a gyömbér mit tud csinálni az elfogyasztás után odabenn. A végén általában gáztámadással űzetik ki a gonosz hadúr a csatatérről...
2011. november 28., hétfő
2011. november 4., péntek
06 - Pech
Délelőtt zsupsz be a kocsiba, megyünk bevásárolni! Terv: alapdolgok Árkádban, aztán vásárcsarnok. Fel is parkoltam az Árkád tetejére, az első óra úgyis ingyenes, addig meg lazán végzünk. Penészes, régi könyveket is vittünk a szelektívbe, büdös volt a kezem a pakolástól, így elmentem kezet mosni. Onnan meg már iszkolni is kellett kifelé, mert "technikai okok miatt" el kellett hagyni az épületet. Bombariadó. Ez látszott a sok kommandós jelenlétéből is. Na bumm, kocsi a tetőn, benne még a könyvek, meg miegymás. Mentünk gyalog a piacra, utána haza, közben csodálkozás, hogy mennyi rendőr van mindenütt. Felmarkoltuk a bringákat, aztán irány egy másik bevásárló egység. Na igen, de párom kerekei laposak. Sebaj, pumpa nem lévén az útba eső benzinkútnál majd felfújjuk. Már ha autószelep van rajta. De nem az van, mint ahogy a benzinkúton ez kiderült. Na bumm, akkor toljuk tovább, a bolt már nincs messze. Megsétáltattuk a bringákat.
Kettőkor kellett volna robbannia az állítólagos bombáknak. Nem robbantak. Na bumm. Akkor kinyitották az Árkádot, így hozzájutottam a kocsihoz. Fizetni nem kellett. Délután próba a trióval, közben telefonos segítségnyújtás a vacsora kukorica salátájának alapjául szolgáló majonéz megkeveréséhez:
Egy egész tojás valami magasabb edénybe (én a botmixerhez adott mérőedényt használom). Bele egy bő teáskanálnyi mustár, fél-fél teáskanálnyi cukor és só. Ecetből épp egy pár cseppnyi, mondjuk van, hogy citromlével csinálom, abból is nagyon kevés kell, de ízlése válogatja. Mindezt felöntöm 3 dl napraforgó olajjal, bele a botmixer, aztán fél perc alatt kész a kőkemény, isteni majonéz.
Kettőkor kellett volna robbannia az állítólagos bombáknak. Nem robbantak. Na bumm. Akkor kinyitották az Árkádot, így hozzájutottam a kocsihoz. Fizetni nem kellett. Délután próba a trióval, közben telefonos segítségnyújtás a vacsora kukorica salátájának alapjául szolgáló majonéz megkeveréséhez:
Egy egész tojás valami magasabb edénybe (én a botmixerhez adott mérőedényt használom). Bele egy bő teáskanálnyi mustár, fél-fél teáskanálnyi cukor és só. Ecetből épp egy pár cseppnyi, mondjuk van, hogy citromlével csinálom, abból is nagyon kevés kell, de ízlése válogatja. Mindezt felöntöm 3 dl napraforgó olajjal, bele a botmixer, aztán fél perc alatt kész a kőkemény, isteni majonéz.
2011. október 21., péntek
05 - Poétai rugam
Horkol a kutya a fotel
mellett, hol én ülök.
Házunk nem hotel,
kezemben toll, nem csülök,
De jól csücsülök.
2011. október 20., csütörtök
04 - Glettputz
Hovatovább hatodik éve lakom a lakásomban, melyet alapvetően szeretek, bár régi, meg összegányolt épület lévén elég sok baj van vele. Vizesedik alulról, felül néha beázik. A tetőre költeni kéne sokat, de én már nem akarok. Így elhatároztam, hogy megválok tőle.
Most a szépítgetési fázis van, glettelek, festek, ahol kell vakolok is.
Éveken keresztül ezt csináltam. Gletteltem, festettem, ahol kellett vakoltam is. Sőt falaztam, hideg-, meg melegburkoltam, fugáztam, villanyt szereltem, betonoztam. Magyarán spóroltam. Vagy a fene tudja, mert közben meg másra nem volt idő.
A nyomor, meg az elkeseredettség egy normális emberből azt préseli ki, hogy előre menekül, hogy csinál akármit, valamit. Változtat a körülötte lévő világon, hogy jobb legyen, hogy jobban éljen benne, hogy a szűk kis életcsövön olajozottabban préselődjön, csusszanjon tovább. Én is ezt tettem, igazából nem voltam, voltunk olyan helyzetben, hogy építkezhessünk, csak az igény volt, meg az álmodozás, így csináltam magam. És bár sok év elment így, sok félkész dolog között éltünk, ami lelombozó egy idő után (és persze motivál a befejezésre), de sokat tanultam is belőle.
Például azt, hogy hogyan kell glettelni:
Elmégy a multiba azzal a céllal, hogy megveszed az előre kikevert masszát, gondolván, hogy majd elég lesz egy 5 kilós zsákkal. Mikor látod a polcon, rájössz, hogy kevés, de persze a pénzed is kevés, így megveszed az olcsóbb poralapút, amit majd te keversz össze vízzel.
Vödör keresés, pucolás. Víz, bele a por, keverőszár a gépbe, trutyizás. Megállapítod, hogy még nem felejtettél el glettelni, mert most is jól megy. A kikevert adag pont elfogy, mire menned kell koncerthelyszíneket meózni a karácsonyi Golestan koncerthez.
Másnap újabb adag kever a második réteghez. Na, de a maradék porhoz túl sok vizet adsz, így híg marad. Fejvakarás, kamrában régi glett megtalál, aljas módon azzal "feljavít", amitől jó lesz az állag, de hamar megköt. A felét kidobod, mert már kenhetetlenül kemény. Ha megint lesz pénzed, akkor majd elmégy a multiba még egy zsákért.
Szóval így megy ez.
Most a szépítgetési fázis van, glettelek, festek, ahol kell vakolok is.
Éveken keresztül ezt csináltam. Gletteltem, festettem, ahol kellett vakoltam is. Sőt falaztam, hideg-, meg melegburkoltam, fugáztam, villanyt szereltem, betonoztam. Magyarán spóroltam. Vagy a fene tudja, mert közben meg másra nem volt idő.
A nyomor, meg az elkeseredettség egy normális emberből azt préseli ki, hogy előre menekül, hogy csinál akármit, valamit. Változtat a körülötte lévő világon, hogy jobb legyen, hogy jobban éljen benne, hogy a szűk kis életcsövön olajozottabban préselődjön, csusszanjon tovább. Én is ezt tettem, igazából nem voltam, voltunk olyan helyzetben, hogy építkezhessünk, csak az igény volt, meg az álmodozás, így csináltam magam. És bár sok év elment így, sok félkész dolog között éltünk, ami lelombozó egy idő után (és persze motivál a befejezésre), de sokat tanultam is belőle.
Például azt, hogy hogyan kell glettelni:
Elmégy a multiba azzal a céllal, hogy megveszed az előre kikevert masszát, gondolván, hogy majd elég lesz egy 5 kilós zsákkal. Mikor látod a polcon, rájössz, hogy kevés, de persze a pénzed is kevés, így megveszed az olcsóbb poralapút, amit majd te keversz össze vízzel.
Vödör keresés, pucolás. Víz, bele a por, keverőszár a gépbe, trutyizás. Megállapítod, hogy még nem felejtettél el glettelni, mert most is jól megy. A kikevert adag pont elfogy, mire menned kell koncerthelyszíneket meózni a karácsonyi Golestan koncerthez.
Másnap újabb adag kever a második réteghez. Na, de a maradék porhoz túl sok vizet adsz, így híg marad. Fejvakarás, kamrában régi glett megtalál, aljas módon azzal "feljavít", amitől jó lesz az állag, de hamar megköt. A felét kidobod, mert már kenhetetlenül kemény. Ha megint lesz pénzed, akkor majd elmégy a multiba még egy zsákért.
Szóval így megy ez.
2011. október 15., szombat
03 - Pötty főz
Készül az ebéd! Párocskám keze alól jó kis illatok terpeszkednek szét a lakásban.
Na de nem is ez a lényeg, hanem a tegnapi koncert, amit adtunk a Trio A-val, meg az utána következő örömzene egy másik helyen, meg a ma reggeli próba egy harmadik zenekarral. Ez a három megmozdulás egész kereken leírja a jelenlegi zenészi profilomat, főleg, hogy szembeállítja a múltammal. Van viszonyítási alap.
Szóval volt egy koncert. Klasszikus füstös jazz-kocsma hangulat, nagy érzelmek, indulatok, nagy muzsikálás. Szólók után tapsok, számok után izzadságtörölgetés. Ez lennék én most, már ami a nagy önmegvalósítást illeti.
Aztán volt utána egy kis nosztalgia. Régi zenésztárs szólt, hogy menjek majd, mert majd eljátszunk pár diszkóslágert buliból a régi kollégákkal. Így is lett. És nem esett jól. Nem csak azért, mert az amúgy a bulit játszó zenekar basszerosa ötször jobb volt nálam, hanem egyszerűen kinőttem ezt a miliőt. Továbbléptem a halkabb és az érdekesebb felé.
Aztán meg ma reggel ez a próba. Hangszerbemutatót csinálunk egy zeneiskolának. Na, ez a másik jelenlegi oldalam, a megélhetési. Ezt talán nem kell ecsetelnem.
A cél: az önmegvalósítás és a pénzkereset összehaverkodtatása egymással. Na nem úgy, hogy a pénzkereset legyen az önmegvalósításom. Akkor csináltatnék egy olyan bőgőt, aminek az F-luka dollárjel formájú. Hehe, nem is rossz ötlet!
Az ebéd nagyon finomnak ígérkezik!
Tejszínes gombaleves mindenféle jóval:
Kis olivaolajon sonkakockát (lehetőleg házi félét) rottyantani. Rá a hagyma (vörös és egy fej), fokhagyma, gomba, dinszt. Tárkony, kakukkfű, rozmaring (a kertből), só (sonka miatt kevés), bors. Kb. 3 dl vízzel felhúz, majd tejszín belerak, összeforral.
Krumpligombóc készítésének vágyával túl híg tészta keverése, majd végül galuska szaggatása a rottyanó lébe.
Utána szezámmagos rántott csirkemell kicsit elszerecsendiózott krumplipürével, vegyes salival. Hason hintázás.
Na de nem is ez a lényeg, hanem a tegnapi koncert, amit adtunk a Trio A-val, meg az utána következő örömzene egy másik helyen, meg a ma reggeli próba egy harmadik zenekarral. Ez a három megmozdulás egész kereken leírja a jelenlegi zenészi profilomat, főleg, hogy szembeállítja a múltammal. Van viszonyítási alap.
Szóval volt egy koncert. Klasszikus füstös jazz-kocsma hangulat, nagy érzelmek, indulatok, nagy muzsikálás. Szólók után tapsok, számok után izzadságtörölgetés. Ez lennék én most, már ami a nagy önmegvalósítást illeti.
Aztán volt utána egy kis nosztalgia. Régi zenésztárs szólt, hogy menjek majd, mert majd eljátszunk pár diszkóslágert buliból a régi kollégákkal. Így is lett. És nem esett jól. Nem csak azért, mert az amúgy a bulit játszó zenekar basszerosa ötször jobb volt nálam, hanem egyszerűen kinőttem ezt a miliőt. Továbbléptem a halkabb és az érdekesebb felé.
Aztán meg ma reggel ez a próba. Hangszerbemutatót csinálunk egy zeneiskolának. Na, ez a másik jelenlegi oldalam, a megélhetési. Ezt talán nem kell ecsetelnem.
A cél: az önmegvalósítás és a pénzkereset összehaverkodtatása egymással. Na nem úgy, hogy a pénzkereset legyen az önmegvalósításom. Akkor csináltatnék egy olyan bőgőt, aminek az F-luka dollárjel formájú. Hehe, nem is rossz ötlet!
Az ebéd nagyon finomnak ígérkezik!
Tejszínes gombaleves mindenféle jóval:
Kis olivaolajon sonkakockát (lehetőleg házi félét) rottyantani. Rá a hagyma (vörös és egy fej), fokhagyma, gomba, dinszt. Tárkony, kakukkfű, rozmaring (a kertből), só (sonka miatt kevés), bors. Kb. 3 dl vízzel felhúz, majd tejszín belerak, összeforral.
Krumpligombóc készítésének vágyával túl híg tészta keverése, majd végül galuska szaggatása a rottyanó lébe.
Utána szezámmagos rántott csirkemell kicsit elszerecsendiózott krumplipürével, vegyes salival. Hason hintázás.
2011. október 13., csütörtök
02
Ezt a blogot eredetileg "csak" annak a szent célnak szántam, hogy közzétegyem az én kis szakdolgozatomat, amit még 2007-ben írtam annak érdekében, hogy megkapjam a diplomám. Amit azóta egyszer sem használtam.
Hogy lett ez a szakdoli? Lett, nem tudom. Nem akartam semmi konvencionálisat írni. Mindig vonzott a dolgok kreatív módon való megoldása, ami persze sokszor a nagyot fingás akarása közbeni bekakkantással végződött. Ihlet, meg normális ötlet nélkül nem lehet jót alkotni. Most is kicsit így érzem magam, de hátha mégis az írás közben megjön a lendület is. Most még nincs.
Szóval a szakdolgozat. Tanárom a kezembe nyomta a Süskind kötetet, meg hogy látta már élőben is, a Darvas játszotta, zseniális volt. Elolvastam egy este alatt – nem egy hosszú mű – és meg is volt a fejemben a szakdoli, legalábbis egy kezdetleges, ködös elképzelés. Megvallom, hogy pár dolgot csak azért tettem bele, mert ez egy szakdolgozat, de így lett kerek.
Azt hiszem most rájöttem, hogy miért ez a nagy írási kényszer! Ok, egy dolog biztosan hajt, mégpedig az a gyarló késztetés, ami abból ered, hogy megnéztem a blog statisztikáját, ami alapján talán megéri írni bele. De nem ez a lényeg. Hanem, hogy ma lepucoltam a bőgőmet. Ezer éve nem tettem ilyet, szégyenlem is, ígérem, hogy mostantól rendszeresen ledzsuvázom! Szóval most a jó öreg világot megjárt húrjaim kicsit fényesebben szólnak, és a fogólapon sincs az a gusztustalan gyanta, meg kézzsír réteg. Csilli-villi! És valahogy ez kihat a pici kis lelkemre is, ami szintén űrítkezni kíván.
De ez csak a kezdeti fázis, hagyom, hadd ülepedjen ami ki akar jönni. Addig is itt a szakszerű húrmosás mikéntje:
Előljáróban annyit, hogy ha igazán friss hangot akarunk a leöregedett húrral megáldott hangszerünkből előcsalni, akkor kell venni új húrt. Nincs rá pénz. Ok. Akkor mossuk. Főleg, ha a megelőzésnek szánt mindenkori játék utáni áttörölgetést is hanyagoljuk, mint én sokszor.
Szépen lefektetjük a hangszert az asztalra, persze valami rongyot rakjunk alá, úgy kényelmesebb neki. Az egyik húrt leeresztjük egy hanggal, mondjuk a G-t F-re. Így kicsit lazább lesz, könnyebben alá tudunk nyúlni. Egy tiszta, száraz pamutrongyot átnedvesítünk kicsit ásványi olajjal, de a vazelin is jó. Én mezei szerszámolajat használok. Ezzel az olajos ronggyal jól átdörzsöljük a húrt. Mondanom sem kell, hogy gusztustalan fekete mocsok ragad a rongyra, érdemes sűrűn forgatni. Ha megvagyunk a G-húrral, akkor visszahúzzuk, majd a D-húrt engedjük le és suvickolunk tovább. Ha megvagyunk az összes húrral, akkor jöhet az alkohol! Tiszta ruha ismét, rálotty az alkoholt (lehet kapni gyógyszertárban 70%-t) aztán azzal dörgölünk. Leoldja az olajat, a maradék zsírt, gyantát, mocskot, tisztítja a fogólapot. Persze utána jó olajszagú lesz a nyak, de idővel kipárologja magát.
Na, csak megjött a lendület! Így ennek fényében folyt. köv.!
Hogy lett ez a szakdoli? Lett, nem tudom. Nem akartam semmi konvencionálisat írni. Mindig vonzott a dolgok kreatív módon való megoldása, ami persze sokszor a nagyot fingás akarása közbeni bekakkantással végződött. Ihlet, meg normális ötlet nélkül nem lehet jót alkotni. Most is kicsit így érzem magam, de hátha mégis az írás közben megjön a lendület is. Most még nincs.
Szóval a szakdolgozat. Tanárom a kezembe nyomta a Süskind kötetet, meg hogy látta már élőben is, a Darvas játszotta, zseniális volt. Elolvastam egy este alatt – nem egy hosszú mű – és meg is volt a fejemben a szakdoli, legalábbis egy kezdetleges, ködös elképzelés. Megvallom, hogy pár dolgot csak azért tettem bele, mert ez egy szakdolgozat, de így lett kerek.
Azt hiszem most rájöttem, hogy miért ez a nagy írási kényszer! Ok, egy dolog biztosan hajt, mégpedig az a gyarló késztetés, ami abból ered, hogy megnéztem a blog statisztikáját, ami alapján talán megéri írni bele. De nem ez a lényeg. Hanem, hogy ma lepucoltam a bőgőmet. Ezer éve nem tettem ilyet, szégyenlem is, ígérem, hogy mostantól rendszeresen ledzsuvázom! Szóval most a jó öreg világot megjárt húrjaim kicsit fényesebben szólnak, és a fogólapon sincs az a gusztustalan gyanta, meg kézzsír réteg. Csilli-villi! És valahogy ez kihat a pici kis lelkemre is, ami szintén űrítkezni kíván.
De ez csak a kezdeti fázis, hagyom, hadd ülepedjen ami ki akar jönni. Addig is itt a szakszerű húrmosás mikéntje:
Előljáróban annyit, hogy ha igazán friss hangot akarunk a leöregedett húrral megáldott hangszerünkből előcsalni, akkor kell venni új húrt. Nincs rá pénz. Ok. Akkor mossuk. Főleg, ha a megelőzésnek szánt mindenkori játék utáni áttörölgetést is hanyagoljuk, mint én sokszor.
Szépen lefektetjük a hangszert az asztalra, persze valami rongyot rakjunk alá, úgy kényelmesebb neki. Az egyik húrt leeresztjük egy hanggal, mondjuk a G-t F-re. Így kicsit lazább lesz, könnyebben alá tudunk nyúlni. Egy tiszta, száraz pamutrongyot átnedvesítünk kicsit ásványi olajjal, de a vazelin is jó. Én mezei szerszámolajat használok. Ezzel az olajos ronggyal jól átdörzsöljük a húrt. Mondanom sem kell, hogy gusztustalan fekete mocsok ragad a rongyra, érdemes sűrűn forgatni. Ha megvagyunk a G-húrral, akkor visszahúzzuk, majd a D-húrt engedjük le és suvickolunk tovább. Ha megvagyunk az összes húrral, akkor jöhet az alkohol! Tiszta ruha ismét, rálotty az alkoholt (lehet kapni gyógyszertárban 70%-t) aztán azzal dörgölünk. Leoldja az olajat, a maradék zsírt, gyantát, mocskot, tisztítja a fogólapot. Persze utána jó olajszagú lesz a nyak, de idővel kipárologja magát.
Na, csak megjött a lendület! Így ennek fényében folyt. köv.!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)