07 - Kech

Már több, mint két hete beteg vagyok. Kezdődött először egy lázas éjszakai izzadással, aztán nátha-torokfájás kombináció levertséggel tűzdelve. Közben tettünk egy egy hetes kitérőt Vác-Budapest irányába, hogy adjunk három koncertet. Ez sem tett jót ebben a nagy hidegben. Most meg a belek rosszalkodnak. Végigmegy rajtam ez a kánya, mint a harcmezőn a győzedelmes hadúr a legyőzöttek korpuszain lépkedve, és közben árgus szemekkel figyeli, hogy hol van még egy-egy nyöszörgő haldokló, akiben még van annyi életerő, hogy azt ki lehessen belőle préselni egy jól irányzott szuronydöféssel, amit a hadúr gyermeki játékossággal osztogat is rendesen, hogy nehogy baj legyen.

Na de ott a sok halott között, ott hova már a hadúr szemei nem láthatnak el, ott lapul ugrásra készen a sok jó gyógyító finomság, amivel ilyentájt kényeztetni szoktam magam, mint pl. a jól bevált teám:

Kb. egy liter vízbe pár percig főzök egy szem csillagánizst, majd áztatok bele jó sok reszelt gyömbért, egy kis darab csilipaprikát, egész fahéjat, meg ha van, akkor borsmentát, kamillát, citromfüvet, kakukkfüvet. Bátrabbak rakhatnak bele borsot is, bár így sem egy gyenge valami, arról nem is szólva, hogy a gyömbér mit tud csinálni az elfogyasztás után odabenn. A végén általában gáztámadással űzetik ki a gonosz hadúr a csatatérről...

06 - Pech

Délelőtt zsupsz be a kocsiba, megyünk bevásárolni! Terv: alapdolgok Árkádban, aztán vásárcsarnok. Fel is parkoltam az Árkád tetejére, az első óra úgyis ingyenes, addig meg lazán végzünk. Penészes, régi könyveket is vittünk a szelektívbe, büdös volt a kezem a pakolástól, így elmentem kezet mosni. Onnan meg már iszkolni is kellett kifelé, mert "technikai okok miatt" el kellett hagyni az épületet. Bombariadó. Ez látszott a sok kommandós jelenlétéből is. Na bumm, kocsi a tetőn, benne még a könyvek, meg miegymás. Mentünk gyalog a piacra, utána haza, közben csodálkozás, hogy mennyi rendőr van mindenütt. Felmarkoltuk a bringákat, aztán irány egy másik bevásárló egység. Na igen, de párom kerekei laposak. Sebaj, pumpa nem lévén az útba eső benzinkútnál majd felfújjuk. Már ha autószelep van rajta. De nem az van, mint ahogy a benzinkúton ez kiderült. Na bumm, akkor toljuk tovább, a bolt már nincs messze. Megsétáltattuk a bringákat.

Kettőkor kellett volna robbannia az állítólagos bombáknak. Nem robbantak. Na bumm. Akkor kinyitották az Árkádot, így hozzájutottam a kocsihoz. Fizetni nem kellett. Délután próba a trióval, közben telefonos segítségnyújtás a vacsora kukorica salátájának alapjául szolgáló majonéz megkeveréséhez:

Egy egész tojás valami magasabb edénybe (én a botmixerhez adott mérőedényt használom). Bele egy bő teáskanálnyi mustár, fél-fél teáskanálnyi cukor és só. Ecetből épp egy pár cseppnyi, mondjuk van, hogy citromlével csinálom, abból is nagyon kevés kell, de ízlése válogatja. Mindezt felöntöm 3 dl napraforgó olajjal, bele a botmixer, aztán fél perc alatt kész a kőkemény, isteni majonéz.