Délelőtt zsupsz be a kocsiba, megyünk bevásárolni! Terv: alapdolgok Árkádban, aztán vásárcsarnok. Fel is parkoltam az Árkád tetejére, az első óra úgyis ingyenes, addig meg lazán végzünk. Penészes, régi könyveket is vittünk a szelektívbe, büdös volt a kezem a pakolástól, így elmentem kezet mosni. Onnan meg már iszkolni is kellett kifelé, mert "technikai okok miatt" el kellett hagyni az épületet. Bombariadó. Ez látszott a sok kommandós jelenlétéből is. Na bumm, kocsi a tetőn, benne még a könyvek, meg miegymás. Mentünk gyalog a piacra, utána haza, közben csodálkozás, hogy mennyi rendőr van mindenütt. Felmarkoltuk a bringákat, aztán irány egy másik bevásárló egység. Na igen, de párom kerekei laposak. Sebaj, pumpa nem lévén az útba eső benzinkútnál majd felfújjuk. Már ha autószelep van rajta. De nem az van, mint ahogy a benzinkúton ez kiderült. Na bumm, akkor toljuk tovább, a bolt már nincs messze. Megsétáltattuk a bringákat.
Kettőkor kellett volna robbannia az állítólagos bombáknak. Nem robbantak. Na bumm. Akkor kinyitották az Árkádot, így hozzájutottam a kocsihoz. Fizetni nem kellett. Délután próba a trióval, közben telefonos segítségnyújtás a vacsora kukorica salátájának alapjául szolgáló majonéz megkeveréséhez:
Egy egész tojás valami magasabb edénybe (én a botmixerhez adott mérőedényt használom). Bele egy bő teáskanálnyi mustár, fél-fél teáskanálnyi cukor és só. Ecetből épp egy pár cseppnyi, mondjuk van, hogy citromlével csinálom, abból is nagyon kevés kell, de ízlése válogatja. Mindezt felöntöm 3 dl napraforgó olajjal, bele a botmixer, aztán fél perc alatt kész a kőkemény, isteni majonéz.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése