Már több, mint két hete beteg vagyok. Kezdődött először egy lázas éjszakai izzadással, aztán nátha-torokfájás kombináció levertséggel tűzdelve. Közben tettünk egy egy hetes kitérőt Vác-Budapest irányába, hogy adjunk három koncertet. Ez sem tett jót ebben a nagy hidegben. Most meg a belek rosszalkodnak. Végigmegy rajtam ez a kánya, mint a harcmezőn a győzedelmes hadúr a legyőzöttek korpuszain lépkedve, és közben árgus szemekkel figyeli, hogy hol van még egy-egy nyöszörgő haldokló, akiben még van annyi életerő, hogy azt ki lehessen belőle préselni egy jól irányzott szuronydöféssel, amit a hadúr gyermeki játékossággal osztogat is rendesen, hogy nehogy baj legyen.
Na de ott a sok halott között, ott hova már a hadúr szemei nem láthatnak el, ott lapul ugrásra készen a sok jó gyógyító finomság, amivel ilyentájt kényeztetni szoktam magam, mint pl. a jól bevált teám:
Kb. egy liter vízbe pár percig főzök egy szem csillagánizst, majd áztatok bele jó sok reszelt gyömbért, egy kis darab csilipaprikát, egész fahéjat, meg ha van, akkor borsmentát, kamillát, citromfüvet, kakukkfüvet. Bátrabbak rakhatnak bele borsot is, bár így sem egy gyenge valami, arról nem is szólva, hogy a gyömbér mit tud csinálni az elfogyasztás után odabenn. A végén általában gáztámadással űzetik ki a gonosz hadúr a csatatérről...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése