02

Ezt a blogot eredetileg "csak" annak a szent célnak szántam, hogy közzétegyem az én kis szakdolgozatomat, amit még 2007-ben írtam annak érdekében, hogy megkapjam a diplomám. Amit azóta egyszer sem használtam.

Hogy lett ez a szakdoli? Lett, nem tudom. Nem akartam semmi konvencionálisat írni. Mindig vonzott a dolgok kreatív módon való megoldása, ami persze sokszor a nagyot fingás akarása közbeni bekakkantással végződött. Ihlet, meg normális ötlet nélkül nem lehet jót alkotni. Most is kicsit így érzem magam, de hátha mégis az írás közben megjön a lendület is. Most még nincs.
Szóval a szakdolgozat. Tanárom a kezembe nyomta a Süskind kötetet, meg hogy látta már élőben is, a Darvas játszotta, zseniális volt. Elolvastam egy este alatt – nem egy hosszú mű – és meg is volt a fejemben a szakdoli, legalábbis egy kezdetleges, ködös elképzelés. Megvallom, hogy pár dolgot csak azért tettem bele, mert ez egy szakdolgozat, de így lett kerek.

Azt hiszem most rájöttem, hogy miért ez a nagy írási kényszer! Ok, egy dolog biztosan hajt, mégpedig az a gyarló késztetés, ami abból ered, hogy megnéztem a blog statisztikáját, ami alapján talán megéri írni bele. De nem ez a lényeg. Hanem, hogy ma lepucoltam a bőgőmet. Ezer éve nem tettem ilyet, szégyenlem is, ígérem, hogy mostantól rendszeresen ledzsuvázom! Szóval most a jó öreg világot megjárt húrjaim kicsit fényesebben szólnak, és a fogólapon sincs az a gusztustalan gyanta, meg kézzsír réteg. Csilli-villi! És valahogy ez kihat a pici kis lelkemre is, ami szintén űrítkezni kíván.

De ez csak a kezdeti fázis, hagyom, hadd ülepedjen ami ki akar jönni. Addig is itt a szakszerű húrmosás mikéntje:

Előljáróban annyit, hogy ha igazán friss hangot akarunk a leöregedett húrral megáldott hangszerünkből előcsalni, akkor kell venni új húrt. Nincs rá pénz. Ok. Akkor mossuk. Főleg, ha a megelőzésnek szánt mindenkori játék utáni áttörölgetést is hanyagoljuk, mint én sokszor.
Szépen lefektetjük a hangszert az asztalra, persze valami rongyot rakjunk alá, úgy kényelmesebb neki. Az egyik húrt leeresztjük egy hanggal, mondjuk a G-t F-re. Így kicsit lazább lesz, könnyebben alá tudunk nyúlni. Egy tiszta, száraz pamutrongyot átnedvesítünk kicsit ásványi olajjal, de a vazelin is jó. Én mezei szerszámolajat használok. Ezzel az olajos ronggyal jól átdörzsöljük a húrt. Mondanom sem kell, hogy gusztustalan fekete mocsok ragad a rongyra, érdemes sűrűn forgatni. Ha megvagyunk a G-húrral, akkor visszahúzzuk, majd a D-húrt engedjük le és suvickolunk tovább. Ha megvagyunk az összes húrral, akkor jöhet az alkohol! Tiszta ruha ismét, rálotty az alkoholt (lehet kapni gyógyszertárban 70%-t) aztán azzal dörgölünk. Leoldja az olajat, a maradék zsírt, gyantát, mocskot, tisztítja a fogólapot. Persze utána jó olajszagú lesz a nyak, de idővel kipárologja magát.

Na, csak megjött a lendület! Így ennek fényében folyt. köv.!